Minigolfban az a pláne, mintha golfoznál, de miniatűr pályákon. És úgy agyvérzésileg is miniatűr rohamokban tör rád a stabil agyf*sz. Hogy miért? Nem tudom, mi a buli abban, hogy mindenféle nyakatört emelkedőket-lejtőket, bukkanókat építenek egyes pályákba, hogy aztán kimerítsed a maximális pálya / ütés keretedet. Egy évtizede nem minigolfoztam, pont a fent említett okok miatt, de most rábeszéltek, hát egyefene. És jól lealáztam a partneremet cirka 18 pont eltéréssel. Úgy kellett neki.
Azt tudni kell, ha étterembe megyek errefelé, a rendeléseknél elég bátortalan vagyok. Azt sem tudom, mi áll az étlapon, és még ha értem is, vizionálni nem tudom. Így hát általában Cordon bleu mit Pommes van a rendeléseim között. És hát, már megszóltak, hogy miért eszem mindig ugyanazt, valami késztetést érzek erre? Ezért szerencsés az osztrák barátoddal elmenni, és felolvastatni vele az étlapot.
Kétféle osztrák kaját kóstoltam meg mostanában, amit ajánlok figyelmetekbe.
1) Frittata
Ez tulajdonképpen egy leves. Pontosabban, erőleves és szeletelt palacsinta. Igen, a palacsinta ott figyel a leves közepében, és nem desszertként kell elfogyasztani. Érdekes párosítás, mi? Nagyon laktató.
2) Geröstete Knödel
Képzeld el a legfinomabb galuskát, amit otthon ettél. Adj hozzá kevés sajtot, tojást, metélőhagymát, szerecsendiót, sózzad, borsozzad. Pirítsd meg. Csírió! Ez is tipikus osztrák kaja, érdemes megkóstolni.
Ez a hülye "Frag oder Pflicht?" játék...felelsz vagy mersz. Ezúttal megkóstoltam, milyen íze van egy teljesen kifejlett tücsöknek. De nemám ropogósra sütve, mintha valami gasztro-ínyenc lennék, hanem úgy nyersen, ficánkolva bele a pofába, aztán három felest lehúzva öklendezni jobbra meg balra. Senki se csinálja utánam. Vagy legalábbis keressen normális partnert az idióta játékához, akinek nincsenek ilyen morbid ötletei.
Lezajlott otthon a Gay Pride. A cikkeket olvasva mindig vegyes érzések fognak el. Egyrészt, egy olyan városban, meg országban, mint Budapest és Magyarország, hadd kapjanak egy napot ezek a szerencsétlen árnyjátékosok, hogy megmutassák a valódi önmagukat, merjék felvállalni magukat anélkül, hogy paradicsomot meg rothadt tojásokat dobálnának rájuk. Elvégre is, kinek kellemes úgy sétálgatni az utcán, hogy nem foghatod meg a szerelmed kezét, nem szoríthatod magadhoz, nem puszilgathatod, mert kapásból pofánbasznak, vagy legalábbis mindenféle finomságokat beszólogatnak? Persze, nekem is az a véleményem, hogy mindenki otthon csinálja azt, amit kell. De azért ők is emberek, neki is van érzésük, és ha én az utcán letaperolhatom a csajomat, akkor istenadta joga van egy buzinak is megtenni ugyanezt. Az más kérdés, mit vált ki a környezetéből, vagy a mellette bámészkodó nyolcévesnek hogy magyarázza el a mutterja, hogy mit csinál az a két bácsi, elsősegélyben részesítik egymást? Igenis, magyarázza el, hogy az a két bácsi szereti egymást és punktum!
Visszatérve, a Pride, igen. Ha valami normális megmozdulás lenne, még oké lenne. Végigvonulnak, megmutatják magukat, rázzák a csípőjüket egy kicsit, aztán öröm és bódottá. Csak ugyebár, itt vannak provokatív szerencsétlenek is, akiknek muszáj full bebaszva tangabugyiban rázni a picsájukat mindenféle ocsmány és provokáló módon. Az ilyenek szúrják el az egész melegfelvonulást, meg váltanak ki a környezetükből - köztük belőlem is - vegyes érzelmeket, már ami magát a felvonulást illeti. Odakeveredik mindenféle ember, akik szánt szándékkal a balhét keresik és/vagy berúgnak, aztán jól kivetkőznek magukból, mert nekik ez nem több, mint egy nagy-nagy utcabál vagy Loveparade, aminek ugyan, semmi, de semmi célja nincsen.
De, baromira van célja, csak telibe fossátok az ablaküveg közepét! És akik még úgy ballisztikus ívben tesznek arra, hogy mit csinálnak ezek az alternatív nemi beállítottságú kisebbségek, még azok is okádni fognak az egésztől ezek után.